Torma Bianka és F. Várkonyi Egon képviselte kutatócsoportunkat a tavaly ősszel megrendezésre került a helyi Kémia TDK konferencián. A konferencia kémia tudományterületre beérkezett 21 db dolgozat közül az előadásukat követően a zsűri döntése alapján Bianka és Egon egyaránt a szekciójuk megosztott második helyét érdemelte ki. Az elért helyezés minkettőjüket feljogosítja, hogy a tavasszal megrendezésre kerülő 36. Országos Tudományos Diákköri Konferencián mutassák be kutatási eredményeiket.

Bianka „γ-globulin-Au/Ag nanoklaszterek: az ezüst tartalom hatása az optikai sajátságokra és a szenzorikai szelektivitásra” című dolgozatának elkészítése során Janóné Dr. Ungor Ditta Anita, tudományos munkatárs és szakdolgozati témavezetője Juhászné Dr. Csapó Edit, egyetemi adjunktus nyújtott segítséget. Egon „Kolloidális ható-anyaghordozó rendszerek tervezése B1-vitamin kapszulázására, valamint mRNS szövetspecifikus célbajuttatására” című pályamunkája szintén Juhászné Dr. Csapó Edit témavezetése mellett készült Janóné Dr. Ungor Ditta Anita segítségével. Egon munkáját együttműködés keretében a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Molekuláris Stresszbiológia Csoportja is támogatta, így fent említett munkatársaink mellett Dr. Gombos Imre, tudományos munkatárs nyújtott neki segítséget.

Mennyire befolyásolta a döntésedet a leendő témavezető személye?

Bianka: Jelentősen. Editet egy kedves és határozott oktatóként ismertem meg és ez nagyban befolyásolta a döntésemet, hogy végül az általa vezetett csoportba jelentkeztem a témavezetése alá. 

Egon: A kémiai intézetben – tanulmányaim elején – hallottam azt a ,,mondást”, amely a hallgatókat két kategóriába sorolja – miszerint létezik kutya és macska hallgató. A kutya típusú hallgató hűséges, oda megy dolgozni, ahol a témavezető személye a meghatározó nem feltétlen a tevékenység, ami a csoportban folyik. Ezzel szemben pedig létezik a macska, akit ,,számítóan” önös érdekei motiválnak, vagyis főként az a fontos számára, hogy az általa kigondolt témát magáénak tudhassa miközben a témavezető személye nem különösebb tényező számára. Magamat a kutya típusú hallgatók közé sorolnám, legalábbis tanulmányaim elején mindenképpen, hiszen egyébként a kémia tudománya felé is ez a mentalitás sodort a középiskolából. Esetemben Edit első féléves biológia/kémia tanári tanulmányaim során (2017) szemináriumot tartott és felfedezni véltem kimondatlanul is azokat az értékeket, amelyeket magammal hoztam az egyetemre – mint oktató tudtam azonosulni személyével. Majd mikor kémikusi talumányokra váltottam tanári ambícióimat, az órákon szerzett élményeim ösztönöztek arra, hogy megkeressem Csapó tanárnőt (2018-19.) és jelentkezzek szakdolgozói közé.

Mennyire volt fontos a kutatási téma?

Bianka: Számomra fontos volt, hogy érdekeljen a téma, hogy jó kedvvel tudjak rajta dolgozni. Emellett azt is szem előtt tartottam, hogy munkámmal valami olyan dolgot tudjak megvalósítani, ami majd hozzájárulhat valamilyen formában a gyógyászat (ezesetben a diagnosztika) fejlődéséhez. 

Egon: Számomra eleinte a kutatási téma nem volt kardinális kérdés, inkább szerettem volna megnyugtatni magamat abban a tekintetben, hogy a választott oktató mellett sikeres szakdolgozattal tudjam zárni kémia alapszakos diplomámat. Igaz a szerves kémia nagyon érdekelt eleinte, azonban mielőtt arra vonatkozó előadást hallgathattam volna Wölfling professzor úrnál az egyetemen, már megelőzve kísérletet tettem Csapó Editnél, mint leendő szakdolgozó.

Milyen információkkal rendelkeztél a döntés előtt a választható kutatási témáról?

Bianka: Az alapokkal rendelkeztem, felvettem Editnek egy kurzusát, ahol ezekkel megismerkedtem, de emellett nagyon sok új dolgot meg kellett tanulnom hozzá.

Egon: Mikor megtudtam, hogy csatlakozhatok a kutatócsoporthoz nagyon örültem. Ezek után lehetőséget adtak arra, hogy válasszunk témát mi hallgatók a csoport tevékenységének megfelelően. Egy esetleges jövőbeni munkalehetőségem motivált arra, hogy jobban megismerkedjek az arannyal. Nagyon érdekelt, hogy mit tudhat még azon felül, amit egyébként a hétköznapokban tudunk róla, mi szerepe lehet a nanotechnológiában, nanomedicinában. Úgy éreztem ezt a témát biztos, hogy motiváltam tudnám végezni. Végül átengedtem hallgatótársamnak a fémes tématerületet és ,,megörököltem” a liposzómákat.

Ismerted-e személyesen a leendő témavezetődet?

Bianka: Igen. Edit „Nanaomedicina” című kurzusát vettem fel, azon kívül, hogy őt oktatóként megismerhettem átfogó képet kaptam a tématerületről és Edit csoportjának munkájáról is.

Egon: Igen. Ahogy korábban említettem Edit első féléves biológia/kémia tanári tanulmányaim során tartott számolási gyakorlatot.

Mennyire volt meghatározó a választásodban a leendő témavezetőd tudományos elismertsége?

Bianka: Nem ez alapján választottam, hanem elsősorban inkább a témavezető személye volt a fontos, de egyszerre ismertem meg Editet és a munkásságát, tehát mondhatni a tudományos elismertsége is nagymértékben segítette a döntést. Pontosabban talán úgy fogalmazhatnám a választ, hogy elsősorban Edit személyisége és oktatói fellépése határozta meg a döntésemet, de azóta is folyamatosan megerősíti a döntésem helyességét minden olyan hír vagy díj, ami tudományos elismertségét bizonyítja.

Egon: Visszautalva az interjú elejére nem ez volt a prioritás számomra, illetve kezdő hallgatóként nem is voltunk annyira informáltak, hogy szakmai szempontok alapján képesek legyünk értékelni a felkínált helyeket. Oktatói elismertséget reálisan nem érzékeltünk a korai időkben, mikor az intézet arra ösztönzött minket, hogy minél hamarabb csatlakozzunk valamilyen kutatómunkához. Tehát még egyszer megerősítve ez egyáltalán nem volt szempont esetemben.

Fontos volt számodra, hogy a leendő témavezetőd sikeres kutató legyen?

Bianka: Elsődlegesen nem ez volt a fő szempont, de miután megismertem Editet, láttam mennyire elismert és sikeres kutató és ezt nagyon motiválónak találtam. 

Egon: Mivel múltidőben kérdezed… az a válaszom, hogy nem. Eleinte lenyűgözött az a tudat, hogy a vegyszer- és kísérlethiányos középiskolai közegből kutatói asztal mögé kerülhettem. Személy szerint nem tudtam értelmezni mit jelent az, hogy sikeres kutató. Csupán a kémiát és a kémiai tevékenységet láttam mindegyik kutatóban, amit lenyűgözőnek véltem – nem értettem mit jelent az impakt faktor, Hirsch-index stb.  A jelenre kiterjesztve ezt a kérdést mai felfogással természetesen örülök, hogy sikeres kutatónő segítsége mellett végezhetem kísérleti munkámat.

Honnan szereztél információt a választható kutatási témáról és a témavezetődről?

Bianka: Első félév előtt, nyáron megrendezésre került a „VEgyetem”. Ennek keretében hallottunk egy előadást Edittől. Ekkor beszélt a kutatási területéről, hogy hogyan jutott el idáig és milyen lehetőségek vannak, hogyan tud boldogulni nőként ezen a munkaterületen. Nagyon szimpatikus volt, mind személye, mind a kutatási területe. Ezek után felvettem egy általa tartott szabadon választható kurzust, a Nanomedicinát, ahol többet megtudtam a területről és jobban megismertem a Tanárnőt is. A kutatócsoportok bemutatkozó előadása után még mindig ez volt számomra a legérdekesebb terület, így jelentkeztem a csoportba.

Egon: Ahogy említettem első féléves biológia/kémia tanári tanulmányaim során 2017-ben szemináriumra jártam Edithez. Majd a kémikusi tanulmányok kezdetén többször megkerestem Csapó tanárnőt és ő személyes beszélgetés során mesélt kutatásairól és a csoport munkájáról.

Ismertél-e a választott kutatócsoportból a témavezetődön kívül más oktatót, kutatót vagy hallgatót?

Bianka: Igen. Seres Lászlót, aki jelenleg a csoport PhD hallgatója már a VEgyetem-en megismertem, hiszen a rendezvény egyik szervezője volt, emellett Varga Viktóriával a kutatók éjszakája egyik programján ismerkedtem meg.

Egon: Seres Lacit ismertem azonban csak később tudtam meg, hogy ő is a csoportban dolgozik.

Mennyire voltál tisztában a rád váró kihívásokkal a döntésed előtt?

Bianka: Nem tudtam pontosan mire vállalkozom csak annyit, hogy nehéz lesz megírni egy TDK-t vagy éppen szakdogát. De témavezetőim megnyugtattak, hogy mindenben a segítségemre lesznek és nem lesz olyan nagy dolog, mint ahogy én azt elsőre tapasztalat nélkül képzelem. (És igazuk lett :D)

Egon: Egyáltalán nem voltam tisztában velük – vártam is, féltem is. Mivel alapszakos hallgatói létem során több alapozó labor megléte előtt, így nélkül kezdtem neki a szakdolgozat kísérletes részéhez, így számos elméleti és gyakorlati problémával kellett találkoznom, amelyek megismerése végül örülök, hogy ilyen módon történt. Későbbi tanulmányi laborokon könnyebbséget jelentett az előzetes gyakorlati tapasztalat. Sajnos az adott időn belül teljesítendő laborgyakorlat keretein belül nem sok idő van hibát elkövetni, majd gondolkozni azon mit ronthattam el, s megtenni a korrekciót. Mindig kapkodásként éltem meg legtöbbjüket. A kutatócsoportban több apróbb, néha nagyobb hibát is elkövettem, azonban volt idő és megfelelő környezet arra, hogy átgondolva próbálatot tegyek a javításra és ezáltal fontos, személyes tapasztalatokat szerezzek. Ebből a szempontból biztosan jó dolognak tartom a korai csatlakozást a kutatócsoportokhoz, hiszen kapunk elég időt a tapasztalásra, s ha problémát érzünk területünkben, esetlegesen a kutatócsoportban, még nem késő váltani.

Ismered a kutatócsoport minden tagját?

Bianka: Igen, természetesen.

Egon: Igen, ismerem. Amellett, hogy egységben az erő, az esetemben a szakmai életutam alakulásában is nagy szerepet játszik a kutatócsoport. Kémia alapszakos tanulmányaim vége felé haladva Edit mellett a kutatócsoport más tagjai is ösztönöztek arra, hogy mindenképpen érdemes folytatni tanulmányaimat a vegyész mesterképzésen. Így lehetek most a szegedi vegyész MSc utolsó éves hallgatója. Köszönöm Editnek és Szandinak :)!

Milyen gyakran konzultáltál a témavezetőddel az elmúlt félévben?

Bianka: Két témavezetőm van, egyikőjük a csoport vezetője Csapó Edit, neki több hallgatója is van, vele a főbb irányvonalakat beszéltem meg a munkám kezdetén, azután nyáron amikor a csoportban dolgozhattam, illetve a TDK előtt többször konzultáltunk közvetlenül. Ungor Ditta a másik témavezetőm, vele hetente több alkalommal is, bármikor amikor szükség volt rá, tudtunk beszélni. Ezek mellett a témavezetőim mindent megbeszéltek egymással a munkámat illetően.

Egon: Az mellett, hogy gyakran van lehetőség konzultációra, megvan az egészséges önállóság. Egy-egy kísérleti szakasz megtervezését és kivitelezését diszkusszió követi. Ezen felül amennyiben úgy érzem probléma merül fel bármikor számíthatok témavezetői segítségre.

Témavezetőd mellett hányan segítik napi szinten a kutatási munkádat?

Bianka: A két témavezetőmön kívül a csoportban bárki bármikor készségesen segít, de általában azokat a hallgatókat és kollégákat keresem, akik az én témámmal foglalkoznak vagy foglalkoztak korábban, ha szükségem van tanácsra legtöbbször hozzájuk fordulok. Ez a témavezetők mellett úgy további 3-4 személy segítségét jelenti.

Egon: Nehéz konkrét számot mondani A témavezetőimen felül természetesen sok segítség, meglátás érkezik a munka során környezetemben lévő hallgatótársaimtól, PhD-hallgatóktól, tanszéki mérnököktől is.

Otthonosan érzed magad a kutatócsoportban?

Bianka: Teljes mértékben. Eleinte még kissé félve mentem be, de ez hamar elmúlt, mindenki nagyon kedves és segítőkész. A lehetőség, hogy nyáron egy hónapot dolgozhattam egyedüli hallgatóként a laborban sok tapasztalatot adott és szorosabbra fűzte a kapcsolatot a csoport többi tagjával.

Egon: Jelenleg a tanulmányok és egyéb egyetemi elfoglaltságok nem teszik lehetővé, hogy lehetőségem legyen otthonosan mozogni a kutatólaborban, esetemben mostanában legtöbbször sietni kellett és az időhiány miatt úgy éreztem, hogy eredményorientáltan érkeztem a csoportba. Azonban emberi kapcsolatok tekintetében természetesen az otthonos érzelmi töltet jelen van, ami leginkább fontos számomra.